A kis és nagy jogokról
írta Kabdebó György

---

A FILMJUS 1996. decemberi létrejötte óta eltelt idõben már két teljes ún. felosztási év telt el - erre a két évre vonatkozóan készítettünk és postáztunk kiértesítéseket a jogosult szerzõknek - és nemsokára elkészülünk a 2000. év adatainak ellenõrzésével, a jogdíjak felosztásával és ezt követõen értesítjük az érintetteket. Ez az eltelt idõszak sok-sok tanulsággal szolgált számunkra is, de ma már elmondhatom, hogy a FILMJUS munkatársai, a kezdeti gyakorlatlanság és a munkával párhuzamosan folyó számítógép-programfejlesztés okozta problémák megoldása után professzionális módon végzik munkájukat és kezelik az esetlegesen felbukkanó reklamációkat. Az említett tanulási folyamat ránk, alkotókra is vonatkozik, hiszen sok-sok éven át - amíg csak állami keretek közötti filmkészítés folyt - szó sem esett a szerzõi jogainkról, többen csak az általunk kiküldött elsõ jogdíj-értesítõ alkalmával találkozik velünk, vagy általánosabban a szerzõ jogok rá vonatkozó eredményével. Ebbõl következik, hogy az alkotók részérõl, jó néhány, a jogdíjakkal kapcsolatos kérdés vetõdött és vetõdik fel.

Az alábbiakban megpróbálok néhány rendszeresen felbukkanó kérdésre válaszolni, továbbá vázolom a jogdíjfelosztás teljes menetét, amelybõl további válaszok is kaphatók.

KÖZÖS JOGKEZELÉS

A kisjog, hivatalos nevén közös (vagy kollektív) jogkezelés alapját az 1999. szeptemberében hatályba lépett új Szerzõi Jogi Törvény (1999. évi LXXVI. törvény a szerzõi jogról, továbbiakban: Szjt.) adja meg, amely szerint:

85. § Közös jogkezelésnek minõsül a szerzõi mûvekhez, az elõadómûvészi teljesítményekhez, a hangfelvételekhez, a sugárzott vagy vezetéken átvitt mûsorokhoz, valamint a filmelõállítói teljesítményekhez kapcsolódó és a felhasználás jellege, illetve körülményei miatt egyedileg nem gyakorolható szerzõi és szomszédos jogok érvényesítése a jogosultak által erre létrehozott szervezet útján, függetlenül attól, hogy azt a törvény írja elõ vagy az a jogosultak elhatározásán alapul.

90. § (1) A szerzõi és a szomszédos jogok közös kezelését végzõ egyesület abban a körben, amelyben a nyilvántartás szerint jogkezelésre jogosult, rendszeres idõközönként megállapítja az egyes felhasználási módok tekintetében - a felhasználókra indokolatlan megkülönböztetés nélkül vonatkozó - jogdíjakat és a felhasználás egyéb - szintén indokolatlan különbségtétel nélkül érvényesülõ - feltételeit.

A fenti, kicsit nehézkes megfogalmazás azt jelenti, hogy egy alkotó nem állhat ott minden videomagnó mellett és nem figyelheti állandóan az ország összes kábelTV-csatornáját, hogy másolják-e, vagy sugározzák-e a mûvét, és még inkább nem lenne képes érvényesíteni jogigényét. Ezekben az esetekben alkalmazzák a közös jogkezelést és ennek a végrehajtására a törvény módot ad egy olyan egyesületi formában mûködõ szervezet létrehozására, amelyik az adott mûvészeti terület egyetlen jogkezelõ szervezete.

Csak emlékeztetõül:
1996. decemberében alakult meg a FILMJUS, a Filmalkotók és Gyártók Szerzõi Jogvédõ Egyesülete. Az alapító tagok szándéka szerint ez az Egyesület az egész mozgókép szakma érdekében, mind a kollektív jogok kezelése és e jogdíjak felosztása, mind az egyéni, ún. nagyjogok kezelésének területén kíván tevékenykedni.

A FILMJUS AKKREDITÁCIÓJA

A hatályos törvények szerint a kollektív jogkezelés csak állami, ún. nyilvántartásbavétel alapján végezhetõ. A FILMJUS ezt az akkreditációt 1997. november 12-én kapta meg, ezt követõen kezdhette el a kollektív jogdíj nyilvántartást és felosztást.

A törvényhez fûzött kommentár szavaival élve:
A filmalkotások és audiovizuális mûvek közös jogkezelésére létrehozott Filmalkotók és Gyártók Szerzõi Jogvédõ Egyesületét (FilmJus) 1997. november 12-én vették nyilvántartásba.
(az egyesület neve 1999-ben az új Szjt. szóhasználatához idomulva FILMJUS Filmszerzõk és Elõállítók Szerzõi Jogvédõ Egyesületére változott)

Az említett állami akkreditáció szerint a FILMJUS a szerzõk közül a rendezõk és az operatõrök, valamint az elõállítók részére végez felosztást és jogdíjkifizetést. További jogosult filmszerzõnek számít a forgatókönyvíró is, de részükre (történelmi és egyéb okokból) az ArtisJus végez felosztást. Lévén, hogy a FILMJUS az egyetlen filmes területen mûködõ jogvédõ szervezet, célul tûztük ki a forgatókönyvírók képviseletét is mind a kollektív, mind a nagyjogok területén.

BESZEDÉS, JOGOSULTI KÖR ÉS ELSÕDLEGES FELOSZTÁS

Az Szjt. rendelkezése szerint a közös jogkezelés ún. beszedõ szervezete az Artisjus, azaz neki van jogosítványa a (video)kazetta importõrök, illetve forgalmazóktól beszedni az üres kazetták árába beépített jogdíjrészt és az egyes kábelTV társaságokkal kötött szerzõdések alapján behajtani az ún. egyidejû továbbközvetítés után járó jogdíjakat.
Az így, egy éven keresztül begyûjtött jogdíjösszegeket az Artisjus, az Szjt. rendelkezései alapján - a törvényben rögzített arányok szerint - szétosztja a jogosulti csoportok között. Az említett két jogdíjtípusra vonatkozóan ezek a következõk: forgatókönyvírók, rendezõk, operatõrök, elõállítók, zeneszerzõk, elõadómûvészek, képzõmûvész alkotók.

A hatályos Szjt. szerint ezek az arányok a következõk:
"Üres kazetta" jogdíjak felosztása:
20. §
(5) Képhordozók esetében a befolyt díjaknak a költségek levonása után fennmaradt összegébõl - ha az érintett közös jogkezelõ szervezetek évente március 31-ig másként nem állapodnak meg - tizenhárom százalék a filmelõállítókat, huszonkét százalék a filmalkotások mozgóképi alkotóit, négy százalék a képzõmûvészeket, az iparmûvészeket és a fotómûvészeti alkotások szerzõit, tizenhat százalék a filmírókat, húsz százalék a zeneszerzõket és a zeneszöveg-írókat, valamint huszonöt százalék az elõadómûvészeket illeti meg.

Az egyidejû, vezetékes továbbközvetítésre tekintettel beszedett jogdíjak felosztása:
28. §
(4) A befolyt díjaknak a költségek levonása után fennmaradó összegébõl - ha az érintett közös jogkezelõ szervezetek évente március 31-ig másként nem állapodnak meg - tizenhárom százalék a filmgyártókat, húsz százalék a filmalkotások mozgóképi alkotóit, három százalék a képzõmûvészeket, az iparmûvészeket és a fotómûvészeti alkotások szerzõit, tizenöt százalék a filmírókat, tizenkilenc százalék a zeneszerzõket és a zeneszöveg-írókat, valamint harminc százalék az elõadómûvészeket illeti meg.

A törvényi rendelkezés és a miniszteri akkreditációk szerint tehát a FILMJUS kezeli a filmalkotások képalkotóit (rendezõk, operatõrök) és a filmelõállítókat illetõ jogdíjakat, a Hungart kezeli a képzõmûvészeket, az iparmûvészeket és a fotómûvészeti alkotások szerzõit illetõ jogdíjakat, az Artisjus kezeli a filmírókat, a zeneszerzõket és zeneszöveg-írókat illetõ jogdíjakat, míg az Elõadómûvészi Jogi Iroda kezeli az elõadómûvészeket illetõ jogdíjakat. Az elsõdleges felosztást követõen a FILMJUS az említett jogosulti csoportok részére járó, egy adott évre vonatkozó jogdíjösszeget kapja meg az Artisjustól.

A (MÁSODLAGOS) FELOSZTÁS

Ezt követõen kerül sor az egyes alkotóknak járó jogdíj kiszámítására. Az elérendõ cél az, hogy az alkotóknak az adott tárgyévre vonatkozó valamennyi vetített és jogosult mûve után járó jogdíjat tételesen kimutassuk (feltüntetve a szerzõ jogosulti minõségét, a jogdíj típusát, a mû címét, a sugárzás idõpontját és a TV-csatorna nevét), errõl készüljön egy összesítõ kiértesítõ, amelynek alapján majd kifizethetõ a jogdíj.

A jogosultságnak két kritériuma van: az adott tárgyévben valamelyik országos sugárzású TV-csatornán vetítették-e a mûvet, és hogy vetített mû (kisjog szempontjából) jogosultnak számít-e. Amennyiben egy adott mû megfelel ennek a két feltételnek, akkor arra az adott évre vonatkozóan részt vesz a felosztásban, ennek eredményeként kiszámítódik egy, az adott mûre járó, a mû hosszával arányos jogdíjösszeg. Ez az összeg oszlik majd meg a mû rendezõje, operatõre és elõállítója (producere) között. A felosztás részletes és pontos menetét a FILMJUS Alapszabálya szerint a Választmány által elfogadott Felosztási Szabályzat szabályozza. Nagyon leegyszerûsítve a dolgot: amennyiben egy évben, üres kazetta jogcímen a belföldi gyártású mûvek szerzõinek és elõállítóinak mondjuk 10 millió forint áll rendelkezésre és abban az évben 100 ezer perc jogosult mûvet vetítetek a figyelembe vett (monitorozott) TV-csatornákon, akkor az egy percre esõ, esetünkben üres kazetta jogdíj abban az adott évben 100 forint. Ebbõl a fent már idézett Szjt. rendelkezése szerint, kerekítve az alábbi arányokban osztódnak a jogdíjak:

A fenti megosztás a KábelTV-jogdíjra vonatkozóan a következõk szerint alakul:

Az alábbi táblázat tartalmazza az 1998. és 1999. évre és mindkét jogdíjtípusra vonatkozó konkrét adatokat. A két év adatainak egymáshoz viszonyított aránya kissé eltér egymástól, mert az 1999. év szeptemberében hatályba lépõ új Szjt. kissé módosította ezeket.

1998 Üres kazetta		Egy percre esõ jogdíj (forint)		1999 Üres kazetta		Egy percre esõ jogdíj (forint)
RENDEZÕ		25,36599		RENDEZÕ		29,20348
OPERATÕR		7,609796		OPERATÕR		8,761045
ELÕÁLLÍTÓ		26,98509		ELÕÁLLÍTÓ		28,41022
1998 KábelTV				1999 KábelTV
RENDEZÕ		52,28969		RENDEZÕ		53,80508
OPERATÕR		15,68691		OPERATÕR		16,14152
ELÕÁLLÍTÓ		55,62733		ELÕÁLLÍTÓ		52,47096

 A konkrét adatok birtokában, azaz ismerve a jogosult mû hosszát és a jogosult minõségét, azaz kire vonatkozik a jogdíj, könnyen kiszámítható egy-egy szerzõnek, illetve elõállítónak az adott filmre járó jogdíjösszege.
Ennek a számításnak a végeredménye és összesítése az a jogdíjértesítõ, amelyet a FILMJUS küld a jogosult szerzõnek vagy elõállítónak, amely tartalmazza a jogdíjszámítás évét, a jogdíjtípust, az egyes mûvek vetítési idejét, a sugárzó televízió jelét, valamint a számított jogdíj összegét.

MONITOROZÁS

Az elsõ kritérium teljesülésének (miszerint az adott tárgyévben valamelyik országos sugárzású TV-csatornán vetítették-e a mûvet) nyomon követésére a FILMJUS-nak valamennyi országos sugárzású TV mûsorát un. monitoroznia kell, azaz nyilvántartást kell vezetnünk minden egyes vetített mûsorról. Az adatrögzítés eddigi tapasztalatai szerint ez évente mintegy 90-95 ezer mûsor nyilvántartását jelenti.

A megfelelõ és pontos jogdíjfelosztáshoz tudnunk kell minden egyes mûsorra vonatkozóan legalább a mûsor tényleges hosszát, mûfaját, a rendezõ, a forgatókönyvíró, az operatõt és az elõállító nevét.
Ismerve az adatszolgáltatás és adatközlés jelen hazai viszonyait, ezen adatok beszerzése egy játékfilm, TV-film vagy TV-játék esetén sem túl egyszerû, de erre vonatkozóan már egy meglehetõsen jó adatbázis áll a rendelkezésünkre. Ez az ún. repertoár-adatbázis tartalmazza az elmúlt 40-50 évben gyártott játékfilmek, TV-filmek, TV-játékok és rövidfilmek adatait és ezeket jól tudjuk azonosítani a vetítési adatokkal.

Sokkal nagyobb gondot okoz a sorozat-filmek és a magazinmûsorok adatainak felvitele és az adatok helyességének ellenõrzése.
A sorozatoknál az esetek nagy részében nem áll rendelkezésünkre adat az adott epizód alkotóira vonatkozóan, azaz nem tudjuk, hogy az adott idõpontban vetített, vagy ismételt résznek ki volt a rendezõje és operatõre. Az alkotóktól kapott adatok - ha egyáltalán kapunk ilyeneket - legtöbbször arra szorítkoznak, hogy az adott címû sorozat több epizódjának voltam rendezõje/operatõre. Sajnos még az sem elegendõ információ, ha az illetõ szerzõ darabszámra megjelöli az általa jegyzett epizódokat. A felosztási eljárás pontos adatnyilvántartást követel, azaz adásonként, epizódonként meg kell jelölnünk a rendezõ és az operatõr nevét. Itt is kérem az érintetteket, hogy keressék meg ezügyben a FILMJUS-t.

A magazin mûsoroknál a problémák még halmozottabbak. Egyrészt bizonyos magazin-típusoknál felvetõdik a jogosultság meglétének kérdése, de errõl a következõkben majd részletesen szólunk. Amennyiben az adott magazin a jogosult kategóriába tartozik, akkor különbséget kell tennünk az ún. egytémás, egy alkotói team által jegyzett, és a több, önálló betétrészbõl összeállított ún. mozaik-magazinok között.

Az elsõ esetben "csupán" az adatszolgáltatáson múlik, hogy a jogdíj eljut-e a szerzõhöz, a szóban forgó mûvet az ismeretterjesztõ- vagy dokumentum-filmekhez hasonlóan kezeljük. Gondot okozhat az egyes jogosulti minõségek megállapítása, gondoljunk csak arra az esetre, amikor egy adott témát több dokumentumjellegû önálló filmmel járnak körbe és az egészet egy szerkesztõ-mûsorvezetõ foglalja keretbe. Régi vita a TV-berkekben, hogy ki a meghatározó egyéniség egy ilyen jellegû mû létrehozásánál. Véleményünk szerint ezekben az esetekben a szerkesztõ a forgatókönyvíró és ilyen minõségében jogosult jogdíjra. Az ilyen megítélésnek csupán két "apró" hibája van, egyrészt a TV-k eddigi gyakorlatában nem sokszor fordul elõ, hogy forgatókönyvíróként kezelik a szerkesztõket, másrészt a forgatókönyvírók jogdíját nem a FILMJUS, hanem az Artisjus kezeli és az eddigi gyakorlatban nem tükrözõdött ez a szemlélet. Többek között ezért is törekszik a FILMJUS a forgatókönyvírói jogkezelés átvételére.

A mozaik-magazinok esetén jogosult szerzõnek nem az összeállítás szerkesztõjét vagy az adásrendezõt tekintjük, hanem az egyes betétrészek rendezõjét és operatõrét illeti a jogdíj. Ehhez viszont minden egyes adáshoz szükségünk van az összeállítás pontos adataira, beleértve az egyes betétek hosszát, a rendezõ és az operatõr, továbbá az elõállító nevét. Az egyes betétrészek hosszának összeg majd minden esetben rövidebb, mint maga a teljes magazin, a fennmaradó idõben a mûsorvezetõ vagy a szerkesztõ összekötõ szövege kerül képernyõre. Ebbõl következik, hogy a betétrész jogdíjak összege nem teszi ki a mûsorra vonatkozó teljes díjösszeget. A FILMJUS jelenleg érvényben lévõ felosztási szabálya szerint ez a maradék jogdíj-hányad az adás rendezõjét és operatõrét illeti. Ennek a kifizetése, ugyanúgy mint az egyes betétrészekre járó jogdíjaké a pontos adatszolgáltatáson múlik. Mindaddig, amíg erre vonatkozóan nincs rendszeres és kötelezõ adatszolgáltatás az egyes televíziós mûsorkészítõk részérõl, addig a felosztás eredményeként számított jogdíj az ún. függõszámlára kerül, hasonlóan az általunk ismeretlen szerzõjû mûvek jogdíjához hasonlóan.
Itt is felmerül a szerkesztõ jogdíj-jogosultsága. Erre vonatkozóan ugyanazt a logikát kell követnünk, mint azt fentebb már kifejtettük, azaz a szerkesztõ a mûsor forgatókönyvírója és ennek megfelelõen a betétrészek jogdíjszámítása utáni maradék-jogdíjhányad forgatókönyvi része a szerkesztõ-forgatókönyvírót illetné. A feltételes mód annak szól, hogy ezt a jogdíjtípust nem a FILMJUS kezeli, így a forgatókönyvírók jogdíjának felosztásában és jogosultság-meghatározásában pillanatnyilag nincs illetékessége.

Ugyancsak a forgatókönyvírói jogdíjat érintõ kérdés a külföldi filmek szinkronizálásakor végzett alkotó-munka jogdíjának kérdése. Elvitathatatlan, hogy egy nem magyar nyelvû film szinkronizálásakor a szinkron-fordító szerzõi-jogilag védhetõ, alkotó munkát végez, hasonlatosan az irodalmi mûvek fordítóihoz. A probléma alapvetõen nem csak magyar sajátosság, a nem-angolszász világban meglehetõsen elterjedt a szinkronizálás. Ennek a problémának a feloldására született egy a CISAC-ajánlás (CISAC = International Confederation of Societies of Authors and Composers, Alkotók és Zeneszerzõk Egyesületeinek Nemzetközi Szövetsége). Eszerint az adott országban, a felosztásánál figyelembe vett csatornákon vetített külföldi filmek után járó forgatókönyvírói jogdíjösszeg 20%-a elhatárolható a szinkronfordítók számára. A FILMJUS Választmánya megvitatta és elfogadta ezt a közelítést és többek között ezért is szorgalmazza a forgatókönyvírói jogkezelés átvételét.

JOGOSULT SZERZÕ, JOGOSULT MÛ

Fentebb több alkalommal hivatkoztunk a szerzõk, illetve a mû jogosultságára, az itt is meglévõ viták és értelmezési problémák miatt érdemes errõl is néhány szót ejteni.
A törvényi megfogalmazás meglehetõsen általános és többféle értelmezésre adhat lehetõséget.

64. §
(1) Filmalkotás az olyan mû, amelyet meghatározott sorrendbe állított mozgóképek hang nélküli vagy hanggal összekapcsolt sorozatával fejeznek ki, függetlenül attól, hogy azt milyen hordozón rögzítették. Filmalkotásnak minõsül különösen a filmszínházi vetítésre készült játékfilm, a televíziós film, a reklám- és a dokumentumfilm, valamint az animációs és az ismeretterjesztõ film.
(2) A filmalkotás szerzõi a film céljára készült irodalmi és zenemûvek szerzõi, a film rendezõje és mindazok, akik a film egészének kialakításához szintén alkotó módon járultak hozzá. E rendelkezés nem érinti a filmben felhasznált egyéb mûvek szerzõinek e törvényben biztosított jogait.
(3) A film elõállítója (a továbbiakban: elõállító) az a természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaság, aki vagy amely saját nevében kezdeményezi és megszervezi a film megvalósítását, gondoskodva ennek anyagi és egyéb feltételeirõl.

A törvényalkotó is érezhette ezt a bizonytalanságot, ezért az értelmezésben további pontosításokat tesz:

A filmalkotás fogalma
Az Szjt. (új) IX. fejezete a filmre, mint speciális többszerzõs mûre vonatkozó különös szabályokat tartalmazza. A régi szabályozáshoz képest e fejezet számos ponton korszerûbb és pontosabb rendelkezéseket tartalmaz.
E körben említhetõ a film fogalmának a meghatározása, amely a filmet a rögzítés módjától függetlenül ismeri el mûalkotásnak, és az egyes fõbb filmtípusokat csak példálózó felsorolással említi. Ez biztosítja a jogvédelmet bármilyen technikai megoldást is használjanak, egyetlen ismérv itt is mint más mûveknél, az 1. § (3) alapján az egyéni, eredeti jelleg. Ennélfogva a hagyományos, celluloidra készült film éppúgy mû, mint az elektronikus eszközökkel (digitális technikával) felvett film.

A film szerzõi
Az Szjt. (új) a film szerzõi között említi a filmrendezõt, együtt a film számára készült irodalmi és zenemû szerzõjével és mindazokkal, akik szintén alkotó módon hozzájárultak a film egészének kialakításához. A szerzõi státus további pontosítást igényel, a film mint többszerzõs mû sajátosságai miatt. Nem véletlen, hogy az Szjt. (új) eltekint a film szerzõinek kimerítõ felsorolásától. Az egyes mûfajok és az adott film jellegétõl függõen ugyanis egyes tevékenységek kiemelt szerepet kaphatnak, megalapozva a szerzõséget.
.....
A szerzõi státus feltétele a szerzõi mûveknél az eredeti és alkotó tevékenység. A kizárólag a film alkotásának technikai (pl. világosító) vagy szervezési, gazdasági hátterét biztosító személyek (pl. gyártásvezetõ), bármennyire is fontos feladatuk, nem válnak a film szerzõivé.
A rendezõ, a film gyártása során privilegizált szerzõ. Koordinálja a producerrel egyetértésben a többi szerzõ munkáját, meghatározva a mû egészének a jellegét. Az Szjt. (új) 65. § (3) bekezdése szerint pl. a rendezõ képviseli egyes személyhez fûzõdõ jogok gyakorlásában a többi szerzõt.
........
A film elõállítója
A fogalom kellõ támpontot nyújt ahhoz, hogy meghatározható legyen kit, illetve mely céget is illetnek a film felhasználási jogai, amennyiben azt ismeri el "elõállítónak", aki "saját nevében kezdeményezi és megszervezi a film megvalósítását gondoskodva ennek anyagi és egyéb feltételeirõl". Nem szûkíti le ugyanakkor a definíció az "elõállítók" körét gazdasági társaságokra, amennyiben természetes személyek és jogi személyek (pl. egyesület, alapítvány) éppúgy lehetnek elõállítók. Lényeges, és fontos, sok jogi bizonytalanságot megelõzõ eleme a szabálynak, hogy egyértelmûvé teszi, hogy a film anyagi hátterét biztosító, a filmért felelõsséget vállaló "producer" rendelkezhet csak a felhasználási jogokkal, így a gyártásvezetõi és más feladatokat ellátó "producer" (Executive Producer, Line Producer stb.) jogilag nem elõállítója a filmnek.

A mai magyar gyakorlat szerint - amelyik nagy vonalakban megfelel az európainak - a kollektív jogkezelés szempontjából jogosult szerzõnek számít a forgatókönyvíró, és a mozgóképi alkotók csoportban a rendezõ és az operatõr. Érdekességként megemlítendõ, hogy a világszerte legnagyobb szerzõi jogvédõ hagyományokkal rendelkezõ Franciaországban (ahol 1777 óta létezik szerzõi jogvédelem), az operatõr már nem tartozik a jogosult szerzõk körébe, ott csak a filmírók és a rendezõk számítanak annak.
Az ún. nagyjog érvényesítés területén a fenti értelmezés már nem kötelezõen állja meg a helyét, ott az egyes jogosulti csoportok egyedi, a producerrel kötött szerzõdések alapján lehetnek kedvezményezettjei egy esetleges új hasznosítás után járó jogdíjnak. Errõl a továbbiakban még ejtünk szót.

További problémát szokott okozni a jogosult mû fogalmának tisztázása. A törvényben szereplõ, példálózó felsorolás alapján érezhetjük, hogy a megfogalmazás általánossága ellenére a törvényalkotó nem szánta ezek közé az aktuális, publicisztikai jellegû mûsorokat, a híradókat, a politikai vitamûsorokat, az élõ esemény-közvetítéseket, sport-közvetítéseket, az élõ stúdió-mûsorokat, vetélkedõket, és még hosszan sorolhatók azok a TV-mûfajok, amelyek a törvény betûje és szelleme szerint sem "egyéni, eredeti jellegû".
Természetesen számos esetben kérdéses, hogy a vitatott mû megfelel-e ennek a kritériumnak, sok esetben nagyon nehéz eldönteni, hogy pl. egy eseményt nyomonkövetõ, azt bemutató mû híradás, vagy dokumentum-film.
Ilyen vitás esetek feloldására jött létre a FILMJUS Mûbizottmánya - tagjait a Közgyûlés választotta - amelyik egyéni kérések esetén megvitatja a kérdéses mûnek a kisjog-felosztás szempontjából való jogosultságát.

JOGDÍJAK ÉS FELOSZTÁS SZÁMOKBAN

A FILMJUS hivatalos akkreditációját követõen az Artisjus és a FILMJUS között megkötött szerzõdésnek megfelelõen az Artisjus évente átutalja a kollektív jogkezelésbõl származó és a FILMJUS illetékességébe tartozó jogdíj-összegek. Ezek évi bontásban való alakulása látható az alábbiakban:

Látható az a dinamikus fejlõdés, amely egyrészt az eladott videokazetták számának növekedésébõl, de még inkább a kábelTV-s jogdíj befizetések növekedésébõl származik.

Alátámasztandó a felosztás, pontosabban a szerzõk megtalálásának fent említett gondjait, összehasonlítottuk az elmúlt három év általunk kezelt (azaz rendezõi és operatõri, továbbá elõállítói) jogosulti találati arányokat (azaz hány jogosultnak találtuk meg a neki járó jogdíjat).

Az elsõ év, amelyrõl egyáltalán adataink vannak az 1997-es, ebben az évben a felosztást ugyan még az Artisjus végezte, az átadott listák alapján a kifizetéseket már a FILMJUS végezte. Az 1998-as év az elsõ, amikor már a felosztást (azaz az egyes mûvek vetítési adatai alapján feldolgozott, a szerzõknek járó konkrét jogdíjösszegek nagyságának kiszámítását) is a FILMJUS végezte. Már ebben az évben is ugrásszerûen megnõtt a találati arány, a következõ, 1999-es évre vonatkozó adatokban a javulás ismét számottevõ (ez látható az alábbi diagramban):

Az elmúlt évben több rendezõ-kollégánk jelezte, hogy a FILMJUS-tól kapott, a rendezésre vonatkozó jogdíjértesítésével párhuzamosan elvárta volna, hogy ugyanarra a filmre járó forgatókönyvírói jogdíjra vonatkozó Artisjus-értesítést kapjon. Ennek elmaradása két okra vezethetõ vissza, egyrészt valószínûleg magát a filmet sem tartalmazta az Artisjus-repertoár, másrészt hiányosak lehetnek az alkotókra vonatkozó adatok is.

Mindezeket figyelembevéve javasoltuk az Artisjusnak a jogosulti kör átvételét. Az Artisjus vezetõsége 2000. szeptemberében elvi döntést hozott az átadásról, viszont az Írók szakszervezetének ún. IRKA Egyesülete amelyik az írók között fellelhetõ forgatókönyvírókat tömöríti, ellenezte az átadást. Ennek oka, hogy mindeddig az Artisjus a jogdíjból elhatárolt szociális támogatást ennek az Egyesületnek adta. Megállapodási javaslatot tettünk az említett Egyesületnek, amelyet az elfogadott, majd a késõbbiekben visszavonta azt.

Jelenleg is folynak az egyeztetõ tárgyalások, amelybe az Artisjus bevonta az Írószövetséget és az Írók Szakszervezetét is. Kompromisszumos javaslatunk szerint hajlanánk az elhatárolt szociális célú összeg 50%-át átadni az Irka Egyesületnek, viszont ennek fejében elvárjuk, hogy átlátható módon használja azt fel és adjon módot a FILMJUS-nak, hogy évente ellenõrizze a felhasználást.

A fent említett felosztási gondok miatt megvizsgáltuk a felosztás eredményességét
A vizsgálat alapja az 1998-as évre vonatkozó, a rendezõknek és az operatõröknek járó jogdíjak, egyrészt csak ez az évfolyam alkalmas az analízisre, másrészt ez a két jogosulti csoport érdeklõdésére kell leginkább számítanunk.
Elsõre megvizsgáltuk, hogy az említett két jogosulti kör számára járó teljes jogdíjösszegbõl milyen találati arányt értünk el:

A kapott érték meglehetõsen alacsonynak tûnik, annak ellenére, hogy a fent leírtak szerint a kezdetben az Artisjus-tól kapott (1997-re vonatkozó) felosztásban szereplõ 133 személyt érintõ találathoz képest már 1998-ra vonatkozóan is 882 jogosultat találtunk, míg az 1999-es évi jogdíjakra vonatkozóan a megtalált jogosultak száma több mint 1250!

A fenti növekedés egyértelmûen annak tudható be, hogy az Artisjustól kapott meglehetõsen hiányos és pontatlan adatokat egyrészt ellenõriztük és javítottuk, másrészt a rendelkezésünkre álló két nagy adatforrásból származó információval kibõvítettük. Az egyik forrás a még a MOVI-ban elkezdett és a FOK-ban (Fõvárosi Oktatástechnológiai Központ) kiteljesített, a rövidfilmekre vonatkozó adatbázis volt, a másik az MRC által gyûjtött és publikált "Rendezõk könyve" adatai voltak (mind a FOK, mind az MRC digitális formában bocsátotta rendelkezésünkre az adatokat).

Ezt követõen megnéztük, hogy milyen filmtípusok esetén alacsony a találati arány, mely filmtípusok után nem tudunk jogdíjat fizetni, mert nem ismerjük a szerzõk nevét. A fent említett, a FILMJUS rendelkezésére álló adatokat figyelembe véve talán nem meglepõ, hogy a nem_a_televízióban készült filmekre vonatkozóan lényegesen jobb a találati arány, mint a TV-kben készült mûveké, az elõbbieknél a találati arány megközelíti az összes mûvek háromnegyedét, míg az utóbbiakra a találati arány 10% körüli.

Ez óhatatlanul felveti az adatszolgáltatás, az adatgyûjtés hatékonyságának növelésének igényét. Erõfeszítéseket tettünk a TV-tõl beszerezhetõ adatok gyûjtésére.

Visszatérõen a legnagyobb problémát a TV-sorozatok és a magazinmûsorok okozzák, erre vonatkozóan eddig csak az egyes szerzõk által szolgáltatott adatokra hagyatkozhattunk.

Nagy eredménynek tudható be, hogy a DunaTV-vel megkötött adatszolgáltatási szerzõdés létrejötte után 2000. év végén sikerült az MTV Rt-vel is hasonló típusú megállapodásra jutnunk. Ezek szerint 2001-tõl kezdve gyakorlatilag naprakész vetítési és repertoár-információval rendelkezünk, és folyamatosan elkezdték számunkra feldolgozni 1999. januártól kezdõdõen az adatokat és ezeket havi bontásban eljuttatják hozzánk. A visszamenõleges adatok beérkezése és bevitele tervezetten ez év végéig is el fog tartani.

A kereskedelmi TV-kkel is készülünk hasonló megállapodásra, de ezeknél nem ilyen akut a probléma, hiszen ezeken a csatornákon legnagyobb részt filmeket vetítenek, ezekre nézve meglehetõsen jónak mondható az adatállományunk.

A FILMJUS rendszeresen végzi a frissített adatokkal való ún. korrekciós jogdíjfelosztást (ezen alkalmakkor a megelõzõen ún. függõlistán lévõ jogdíjak átkerülnek a "név szerint kifizethetõ" listára) és minden újabb találati listát kiküldjük az érintetteknek. Ezért fordul elõ hogy ugyanarra az évre egy-egy érintett akár több listát is kaphat, ez a korrekciós jogdíjszámítási eljárásaink eredménye.

További statisztikai vizsgálatokat végeztünk a már megtalált jogosultak kiértesítési arányára vonatkozóan, ahol - mint kiderült - nagyon jó eredményességû a FILMJUS, a név szerint ismert szerzõk 91%-át megtaláltuk és kiértesítettük. Erre a keresési és kiértesítési munkára a FILMJUS egy külön munkatársat szerzõdtetett, többek között ennek tudható be a kifejezetten jónak mondható eredmény:

Már nem ilyen látványos az eredmény a kiértesített, de nem jelentkezett alkotók vonatkozásában. Számunkra is meglepõ módon több mint 100 olyan szerzõt tartunk nyilván, akik megkapták a jogdíj_rendelkezésre_állás-ról szóló kiértesítõt és nem jelentkeztek a pénzfelvételre. Ezek nagy része ugyan tényleg csak néhány ezer forintról szóló értesítés, de az így még nálunk lévõ összeg csak az 1998-as évre vonatkozó jogdíjakra nézve is több mint 6 millió forint.

Összefoglalva: a FILMJUS erõfeszítéseket tesz, hogy a lehetõség szerint minél több alkotó juthasson hozzá a neki jogosan járó jogdíjhoz, ehhez viszont nagyon nagy szükségünk van az egyes alkotók és nem utolsó sorban a producerek, produkciós cégek információ-nyújtó támogatására, adatszolgáltatására. Ezt támasztja alá az az adat is, hogy azon FILMJUS-tag szerzõk kifizetési aránya, akik adatot szolgáltattak, 90%-feletti. Ahhoz hogy ezen csoport számára elérjük akár a 100%-ot már csak a magazin mûsorok egyes részeit taglaló adatok megszerzése szükséges, ezt reméljük a nemrég megkötött adatszolgáltatási szerzõdésektõl.

A NAGYJOGOKRÓL

Nagyon pongyolán fogalmazva, azok a nagyjogok, amelyeket (elvileg) egyedi módon, szerzõdésben foglaltak alapján lehet kezelni, mondjuk egy elõállító értékesíti az adott mozgókép alkotást és ezt követõen köteles a bevétellel arányos nagyságú jogdíjat fizetni példánkban a rendezõnek. A törvényi megfogalmazás szerint:

66. §
(1) A filmalkotás létrehozására kötött szerzõdés (a továbbiakban: megfilmesítési szerzõdés) alapján a szerzõ - kivéve a szöveges vagy a szöveg nélküli zenemû szerzõjét - ellenkezõ kikötés hiányában átruházza az elõállítóra a filmalkotás felhasználására és a felhasználás engedélyezésére való jogot.
(2) A felhasználás jogának átruházása nem terjedhet ki a 20. §-ban, a 23. § (6) bekezdésében és a 28. §-ban szabályozott vagyoni jogokra.

ez a rendelkezés utal a közös jogkezelésre, lásd a törvény értelmezése:
A kötelezõen közös jogkezelésre tartozó felhasználások ("üreskazetta"-, egyidejû vezetékes továbbközvetítés, bérbeadás után járó jogdíj) nem képezhetik a megfilmesítési szerzõdés tárgyát.

(3) A szerzõt minden egyes felhasználási mód tekintetében külön-külön díjazás illeti meg. A felhasználáshoz kapcsolódó bevételnek minõsül az a támogatás is, amelyet az elõállító a film megvalósításához kap. A díj megfizetésére az elõállító köteles.

A felhasználási módonként külön-külön történõ díjazás az Szjt. (új) 16. § (4) bekezdésénél is jobban kiemeli a szerzõ és a felhasználással elért bevétel közötti közvetlen kapcsolat fontosságát. A bevétellel lehet arányos a díjazás úgy is, ha az nem kötõdik külön-külön minden egyes felhasználási módhoz. Ez tehát egy többletszabály, amelyet indokol a filmalkotások sokrétû felhasználási skálája, és a felhasználásért járó, esetenként nem jelentéktelen díjösszeg, amely tehát a szerzõ díjazásának alapját is jelenti. Az Szjt. (új) 66. § (5) bekezdésébõl, amely az elõállítóra állapít meg elszámolási kötelezettséget, az is következik, hogy a jogdíj alapját az elõállító által realizált bevétel képezi.

(4) Az elõállító a szerzõdés alapján õt megilletõ jogokat más - akár belföldi, akár külföldi - természetes vagy jogi személlyel együttesen is gyakorolhatja.
(5) Az elõállító évente legalább egyszer köteles a filmalkotás felhasználásához kapcsolódó bevételeirõl a szerzõnek felhasználási módonként írásban elszámolni.

A fenti logika szerint az alkotóknak meglehetõsen széles körben jár a jogdíj, "csupán" érvényt kell szerezni. A FILMJUS már az alapításakor megfogalmazta azt a célkitûzését, hogy lehetõség szerint kiterjeszti tevékenységét a nagyjogos területre is. Az elsõ ilyen lehetõség a Duna Televízió által sugárzott, eredetileg az MTV-ben gyártott mûvek esetében adódott.

A médiatörvény (hivatalos nevén: 1996. évi I. törvény a rádiózásról és a televíziózásról) rendelkezése szerint, támogatandó az akkor indult, a határokon túli magyarok tájékoztatását felvállaló Duna Televíziót, az MTV ingyenes használatra adja át a korábban készült produkcióit.

75. §
(7) A Magyar Rádiót, a Magyar Televíziót és a Duna Televíziót megilletõ, e törvény hatálybalépése elõtt keletkezett szerzõi jogosultság alapjául szolgáló mûveket a közszolgálati mûsorszolgáltatók, a birtokos mûsortervének sérelme nélkül, kölcsönösen, térítés nélkül - kizárólag saját mûsorukban - felhasználhatják. E rendelkezés nem érinti - a Magyar Rádiót, a Magyar Televíziót és a Duna Televíziót megilletõ szomszédos jogi jogosultságok kivételével - a szerzõi jogi jogszabályok alkalmazását.

A rendelkezés egyértelmûen megfogalmazta azt, hogy az ingyenes mûsorcsere nem érinti a szerzõket illetõ jogokat, csupán arról nem rendelkezik, hogy ki kötelezhetõ jogdíjfizetésre. A FILMJUS ebben az ügyben megkereste a Duna Televíziót és miután az elismerte jogdíjfizetési kötelezettségét, ajánlatot tett egy, a közös jogkezelés elemeit is hordozó konstrukcióra. Eszerint a Duna Televízió a FILMJUS-t bízza meg az egyes mûvek sugárzásának nyilvántartásával, a jogosultak megkeresésével és a jogdíjak kifizetésével. A jogosultság alapja, hogy az adott mû 1996. február 1. elõtt az MTV gyártásában készült, azt a médiatörvény rendelkezése szerint térítés nélkül került sugárzásra Duna Televízióban.

A szerzõdést 1998. év végén kötöttük meg a Duna Televízióval, de annak hatálya visszamenõlegesen kiterjedt a médiatörvény hatálybalépéséig, 1996. február 1-ig. Ennek megfelelõen az 1996-1998-as idõszakra a Duna Televízió egy összegben kifizette az alkotóknak járó jogdíjat, a továbbiakban pedig a vetített mûvek utáni percenkénti 1300 forint nagyságú jogdíj-összegben állapodtunk meg. Látható, hogy ez a tipikusan nagyjog érvényesítés kollektív módon kezelõdik, egyrészt a kollektív jogkezelõ, a FILMJUS rendelkezik a jogdíjfelosztáshoz szükséges infrastruktúrával, másrészt a Duna Televízió számára jogbiztonságot nyújt ez a konstrukció, hiszen a szerzõdés szerint a FILMJUS teljes körû kezességet vállalt az átvett jogdíjak kiosztására vonatkozóan.

Az alábbi táblázat az említett szerzõdés alapján beszedett jogdíj-nagyságot ábrázolja:

A DunaTV-vel folyó tárgyalások kapcsán, lévén hogy ezáltal újabb területtel bõvíti tevékenységünket, a FILMJUS nyilvántartásbavételi tevékenységi-kör-kiegészítést kért és kapott a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától.
Eszerint a FILMJUS azokra az esetekre (példaként a fent említett, a közszolgálati mûsorszolgáltatók közötti térítésmentes mûsorcsere, de általában ide tartozik minden ún. önkéntes közös jogkezelésre tartozó jogdíj), amikor a jogérvényesítés nem vagy csak nehezen gyakorolható, jogosítványt kapott közös jogdíj-érvényesítésre, beszedésre és felosztásra, továbbá ezzel kapcsolatos adatkezelésre és dokumentációra. A jogkezeléssel érintett jogosulti kört kiterjesztették az audiovizuális mûvek alkotóira, beleértve a forgatókönyvírókat is, de nem érintve az elõállítókat.

Hasonló közelítésben és célokkal kerestük meg a Mokép Rt.-t és tettünk javaslatot a jogdíjfizetés módszerére. A Mokép Rt. elõzõ vezetése kategorikusan elzárkózott a megállapodás elõl. Az új Mokép-vezetés az új szerzõi jogi törvény hatálybalépésétõl tette függõvé a megállapodást. Miután ez megtörtént ismét megkerestük õket és több verzióban javasoltuk a megállapodást. Eszerint a tervezet szerint a Mokép valamennyi olyan szerzõ jogdíját átutalja a FILMJUS-nak, akiknek nincs érvényes szerzõdésük a Mokép-pel és nagyjog-kezelésre vonatkozó megbízást adtak a FILMJUS-nak. A Mokép által a DUNATV-nek az eladott mûvek után 1999. január 1-tõl, míg az egyéb eladások után 1999. szeptember 1-tõl kezdõdõen hatályos a megállapodás. A megállapodást 2001. elején írtuk alá és az elsõ kifizetések már meg is történtek.

A FILMJUS egyre újabb és újabb területekre szándékszik kiterjeszteni a fent vázolt tevékenységet. Az elmúlt hónapokban több kábel- és mûholdas-sugárzású televízió alakult, példaként a Filmmúzeum TV, a MiniMax, vagy a Szatelit-TV. Feltett szándékunk, hogy ezekre a TV-kre is kiterjesszük a jogkezelés fent bemutatott változatát.

További lehetõség és tevékenységi terület a FILMJUS számára az audiovizuális mûvek gyártásakor fizetendõ jogdíjak kezelése. A jogalapot a már idézett Szjt. rendelkezés adja:

66. §
(3) A szerzõt minden egyes felhasználási mód tekintetében külön-külön díjazás illeti meg. A felhasználáshoz kapcsolódó bevételnek minõsül az a támogatás is, amelyet az elõállító a film megvalósításához kap. A díj megfizetésére az elõállító köteles.

Ez a rendelkezés egyrészt azt mondja, hogy minden újabb felhasználás után jogdíj jár az alkotóknak, másrészt hogy az egyes pályázatokon nyert filmtámogatás után is jár(na) jogdíj az alkotóknak. Ennek a jognak az érvényesítésérõl elvileg az alkotó és az elõállító közötti szerzõdés kéne rendelkezzen, de ismerve a hazai film-finanszírozási viszonyokat, még jó darabig nehéz lesz érvényt szerezni ennek a rendelkezésnek. Véleményünk szerint ezen a területen is elõnyösen lehetne alkalmazni a közös jogkezelésben rejlõ elõnyöket.
A paragrafus hordoz még egy tartalmat, erre a kommentár mutat rá:

...... Utóbbi alapján képzelhetõ el az ún. állami finanszírozás keretében, 1949-1987 között készült audiovizuális mûvek jogdíjainak rendezése is. Figyelemmel e probléma egységes, és hatékony rendezésének szükségességére, a számítástechnikai és dokumentációs feladatokat sem nélkülözõ jogdíjkezelés minden bizonnyal közös jogkezelés keretében lenne a legcélszerûbb.

A fenteik egyértelmûen kijelölik azt az utat, amelyet a FILMJUS az elkövetkezõkben követnie kell. Tanulságos megnézni, hogy az új Szjt. hogyan vélekedik a fent említett ügyben a vagyoni jogokról.

16. §
(4) Ha e törvény másképp nem rendelkezik, a szerzõt a mû felhasználására adott engedély fejében díjazás illeti meg, amelynek - eltérõ megállapodás hiányában - a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel kell arányban állnia. A díjazásról a jogosult csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le. Ha a törvény a felhasználási szerzõdés érvényességét megszabott alakhoz köti, a díjazásról való lemondás is csak a megszabott alakban érvényes.

a kommentár további adalékkal szolgál:
Ez a garanciális szabály csak kifejezetten ezzel ellentétes tartalmú szerzõdési nyilatkozattal iktatható ki a felek jogviszonyából. Az Szjt. (új) pl. a filmalkotásokra vonatkozó speciális rendelkezéseknél megismétli ezt a rendelkezést, és ki is egészíti azt, amennyiben a támogatást is a felhasználásból elért bevételnek tekinti.
.....
A jelenlegi szabály abból a feltételezésbõl indul ki, hogy a felhasználó bevételt realizál, és azt ki is mutatja mint a jogdíj alapját. Arányosnak tekinthetõ adott esetben az egyösszegû díjazás is, egyébként is lehetõség van a jogdíj bevételhez való "igazítására" az Szjt. (új) 48. §-a alapján. A jogdíj százalékos formában történõ megállapításánál, tekintettel a közös kockázatvállalás tényére, nehezen képzelhetõ el az arányosság utólagos korrigálása, hacsak már eleve nem feltûnõen alacsony százalékban állapodtak meg a felek. Az általános szabályt mindenesetre célszerû lehet a szerzõdésekben pontosítani, meghatározva a felhasználó által elért bruttó bevétel fogalmát, az azzal szembeállítható és elszámolható költségek körét, ily módon jutva el a jogdíj alapját képezõ összeg meghatározásáig. Az is a gyakorlatban megválaszolandó kérdés, hogy a felhasználói láncolatra épülõ mûhasznosításnál, ki tekinthetõ a felhasználónak, azaz a láncolat mely pontján keletkezõ bevétel tekintendõ a jogdíj alapjának. Egy film esetében, a szerzõkkel közvetlen kapcsolatban álló elõállító - hacsak nem maga a forgalmazó vagy a televíziós szervezet - a sugárzási vagy moziforgalmazási jog átruházása fejében jut bevételhez. Eztán a közönséggel közvetlen kapcsolatban lévõ televíziós szervezet és forgalmazó is további bevételhez (reklám, elõfizetési díjak stb.) jut. A szerzõ szempontjából így egyáltalán nem mellékes, hogy a láncolat melyik pontján elért bevételhez kötõdik a jogdíja. E kérdésben meghatározó az, hogy kivel áll e jogdíj érvényesítése tekintetében a szerzõ vagy jogkezelõ szervezete jogviszonyban. Egyes jogokban ezért, a filmszerzõk érdekeit képviselõ közös jogkezelõ szervezetek is (pl. a francia Société des Auteurs et Compositeurs Dramatiques/SACD) a felhasználóval közvetlenül állapodnak meg a jogdíjakról. A szerzõi díjazás egy része nem kötõdik a felhasználásból származó bevételhez, ez általában a mû elkészítése fejében járó, személyes közremûködést feltételezõ (pl. forgatókönyvírási) alkotói díj, valamint a felhasználási jog átruházásáért járó egyösszegû díj.
.....
A felhasználási szerzõdés teljes idõtartamára biztosítja a bevétellel arányos díjazás elvének érvényre juttatását az Szjt. (új) 48. §-ában foglalt rendelkezés, amely visszautalva - az egyébként is általános mögöttes jogszabályra - a Polgári Törvénykönyvre, lehetõséget ad a szerzõdés bíróság által történõ módosítására.

A fent leírtak csak megerõsítenek abban, hogy a FILMJUS által már kezdeményezett nagy-jogkezelést ebbe az irányba is kiterjesszük. Ezt a célt szolgálja egyrészt az alkotók részérõl önkéntes elhatározáson alapuló megbízás, amelyben az egyes alkotók megbízzák a FILMJUS-t a nagyjog-képviselettel (többek között ez tette lehetõvé a Mokép-pel történt megegyezést) másrészt az a FILMJUS-szolgáltatás, hogy az egyes alkotói csoportok számára kidolgoztuk azokat a minta-szerzõdés tervezeteket, amelyek az európai normákhoz igazítva tartalmazzák mindazokat a pontokat, amelyek mindkét fél (alkotó és producer) számára megnyugtatóan és garanciákkal szabályozzak az egymás közti viszonyt.

Budapest, 2001. április