Az elmúlt hónapokban az európai művészek és alkotók lényeges bevételi forrása került az információ kommunikációs technológia-ipar (a továbbiakban: ICT ipar) kereszttüzébe, hogy növelje a saját profitját. Erre a veszélyre válaszul a közösség tagjai elhatározták, hogy egyesítik erőiket, hogy megóvják azt a rendszert, amely az alkotók és művészek lényeges bevételi forrását szolgáltatja. Úgy gondolják, hogy az Európai Bizottság veszélyesen egyoldalúan foglalt állást, elutasítva a kulturális kérdések figyelembe vételét. Az EU tagállamai is úgy vélik, hogy a Bizottság indokolatlanul a rémhírterjesztő ipar befolyását engedte érvényre juttatni, míg a szőnyeg alá seperte a kulturális szektor érdekeit.

Magáncélú másolásért járó díj 20 tagállamban létezik. Kielégítő mechanizmusként működik különböző érintettek számára, anélkül, hogy jelentős költségeket okozna a hardware ipar számára. A magáncélú másolásért járó díj az egyének számára lehetővé teszi, hogy magáncélra kívánságuk szerint másolatot készítsenek, jogszerű bevételi forrást biztosítva az alkotók, művészek és producereik számára.

Az ICT ipar bizonyos ideje folyamatosan lobbizik az európai intézményeknél, és befolyásolja a közvéleményt az érveit alátámasztó hitelt érdemlő alap nélkül. A tartalmak alkotói úgy érzik, egy megoldás maradt: reagálniuk kell. Ezért a Művészi Közösség és a Tartalomipar létrehozott egy szövetséget – az ACCI-t – azért, hogy megvédjék a magáncélú másolást. Elérkezett az idő, hogy véget vessenek a hamis érveken alapuló propaganda felháborító terjesztésének; a számok igazolják, hogy a magáncélú másolásért járó díj semmiképpen nem lassítja az ICT ipar fejlődését. Az MP3 lejátszók térhódítási aránya Németországban és Franciaországban, ahol magáncélú másolási díjrendszerek vannak, hasonló, mint az Egyesült Királyságban, ahol nincs ilyen rendszer. Ugyanez a trend igaz az online zeneszolgáltatás fejlődésére. Mi több, abban a 20 tagországban, ahol a magáncélú másolásért járó díj létezik, a beszedett jogdíjak járulékosan alakulnak ki, és messze elmaradnak a digitális korban tapasztalható fogyasztói másolás aktuális fellendülése mögött. Ugyancsak kisebb összeget képviselnek, mint amekkorát az ICT ipar elhitetett a Bizottsággal.
Másfelől e juttatás megszüntetésének az alkotókra gyakorolt hatása mennyiségileg teljes mértékben kifejezhető. Az EU-ban (a Balti Államokat nem számítva) beszedett összes díj 2004-ben 560 millió EURO volt (jelentősen kevesebb, mint a hardware ipar által közölt 1,5 milliárd EURO!). Ebből a rendszerből a teljes szektor profitál. A magáncélú másolásért járó díjrendszerek teljes vagy fokozatos megszüntetése rendkívül káros lenne az európai kulturális közösségre és az alkotói teljesítményre.

Az, hogy a fogyasztók szabadon másolhatnak szerzői jog által védett tartalmat, rendkívül jövedelmező a másolásra használt eszközök és/vagy üres hordozók gyártói és importőrei számára. Ezért maradéktalanul méltányos, hogy a hardware ipar kompenzálja e tartalom szolgáltatóit azért a negatív hatásért, amit a magáncélú másolás e szolgáltatók más bevételi forrásaira okoz.

A díj, amit a cégeknek fizetniük kell, annyira korlátozott mértékű (pl. Franciaországban egy 259 EUROs iPod Nano esetében 8 EURO), hogy nem tudja veszélyeztetni a versenyképességüket – ezt a tényt a profitjuk igazolja. Példaként, és annak érdekében, hogy helyes megvilágításba helyezzük a számokat, összehasonlíthatjuk a 2004-ben a magáncélú másolásért beszedett 560 millió eurót az Apple ugyanezévi profitjával. Ez 1.34 milliárd dollárt tesz ki.

Szembeszállva az egyre nagyobb készlettel rendelkező ipartól érkező elviselhetetlen nyomással, a zenei, audiovizuális és irodalmi művek, valamint a grafikus és szobrászati művek szerzői, a zenei szerkesztők és az audiovizuális illetve zeneművek producerei úgy döntöttek, hogy egyesítik erőiket. A következő szervezetek képviselik őket: AIDAA, AEPO, ARTISGEIE, BIEM, CISAC, EUROCINEMA, EUROCOPYA, EVA, ICMP/CIEM, FERA, FIA, FIAPF, GESAC, GIART, IFRRO és az IMPALA. Ezek a szervezetek ki akarják fejezni, hogy kellemetlenül érintik őket a magáncélú másolási díjrendszerekre, és általánosságban a jogaik védelmére irányuló folyamatos támadások.
Ennélfogva a teljes alkotói világ egyszerre mozdul, hogy megvédje a jogait, és óva intsen az európai integrációhoz való közeledéstől, ami túlságosan is kizárólagosan merkantilista.

Az ACCI:

• Fájlalja, hogy helytelen vagy megkülönböztetés nélküli becsléseken alapuló gazdasági adatokat terjesztenek, és ezen túl helyteleníti a Bizottság azon hajlandóságát, hogy ezekre az abszurd adatokra támaszkodjon;

• Visszautasítja az európai kultúrának a kizárólag gazdasági haszon érdekében történő kiárusítását;

• Követeli, hogy az európai intézmények elismerjék és megfelelően vegyék figyelembe a művészeknek és az alkotóknak az információs társadalom működésében és fejlődésében játszott szerepét. Európa globális befolyásában hatalmas tőkét jelent művészi alkotásainak minősége és sokszínűsége. Ezek olyan “lelket” adnak Európának, amire nagy szüksége van, és képessé teszik arra, hogy a nemzetközi piacokon versenyezzen. Az információs társadalom nem prosperálhat, ha a művészi kifejezés és a tartalomipar nem dinamikus és virágzó.

• Emlékeztet arra, hogy a tartalomipar a digitális gazdaság legfontosabb része, és hogy ez az a szektor, és nem a fogyasztói elektronikai - amelyben hagyományosan a nem-európai cégek dominálnak - amelyben Európa versenyképes;

• Ennek következtében ragaszkodik hozzá, hogy minden olyan kezdeményezés, amelynek a célja, hogy növelje Európa digitális gazdaságának fejlődését, és hogy szűkítse a digitális megosztottságot, ne az európai jogtulajdonosok költségén történjen;

• Érinti a Bizottság részrehajlása, az alkotókkal és a művészekkel szemben megnyilvánuló egyértelmű elfogultsága, és felhívja a Bizottságot, hogy egy kiegyensúlyozott megközelítést alkalmazzon egy olyan anyag felé, ami alapvető fontosságú az európai kultúra számára.